Cikkek és tanulmáyok

(Dr. Csák Csaba, dr. Kovács Emese)

Esetbemutatás

Az implantációs fogpótlások tervezése során – főleg a teljesen fogatlan állcsontok esetében – gyakran szembesülünk azzal a ténnyel, hogy bár a csont minősége és vertikális magassága megfelelő lenne, a vékony gerincél, az elégtelen horizontális csontvastagság augmentáció nélkül mégsem teszi lehetővé az implantációt. Gyakran az implantációs ágyak kialakításához szükséges megfelelő vastagságot valamilyen csontpótló technikával kell felépíteni. A mai korszerű csontpótlási lehetőségek közül most egy olyat mutatunk be, amely kisebb műtéti megterheléssel és anyagi költséggel jár a páciens számára, mint a csípőlapátból nyert laterális augmentáció. Tovább…

Bevezetés

A szakirodalomban számos cikk található a repesztéses csontvolumen növelő eljárásról és implantációról, azonban az általunk elvégzett beavatkozásról – mely a repesztett résbe az interforaminális területről nyert és eltávolított csontlemez beforgatásával történik – nem találtunk utalást. Az intraorális területről nyert csontpótlás nagy előnye, hogy szomszédos a recipiens régióval, így a feltárás egyszerű, nem igényel sem fekvőbeteg intézeti ellátást, sem általános anesztéziát.

A repesztéses csontpótlás a klasszikus elvek szerint ötfalú üregnek tekinthető, ezért az átültetett csontnak lényegesen jobb az integrációs esélye a laterális augmentációkhoz képest. A széles feltárás jó látási viszonyokat biztosít, és elősegíti a feszülés mentes sebzárást. A hibák kiküszöböléséhez figyelembe kell venni a recipiens terület állapotát, melynek gyulladás- és granulomamentesnek, valamint ép nyálkahártyával fedettnek kell lennie. Mivel itt az autológ csontinlay a repesztett résbe kerül, nem pedig laterálisan rögzül a kortikálison, ezért a páciens a gyógyulási időben is viselheti fogpótlását, nem kell tartanunk az elmozdulástól. Éles csontszéleket nem szabad hagyni, mert az emiatt kialakuló nyálkahártya perforáció veszélyezteti a csont beépülését.

Klinikai beszámoló

Tervezési és előkészítési fázis 69 éves, teljesen fogatlan női páciens az alsó teljes lemezes akrilát protézisének instabilitása miatt kereste fel rendelőnket. Általános anamnézisében enyhe hipertónia szerepelt. A fizikális vizsgálat, a röntgenfelvételek elemzése, valamint az eszközös csontvastagság mérés után fogtunk a tervezéshez A poszterior régióban eleve elégtelen csontkínálat miatt csak az interforaminális régióban elhelyezett implantátumokban és protézisrögzítő megoldásban gondolkodtunk. A vékony, de ívesen magasra emelkedő interforaminális gerincél – a protézist rögzítő elem helyigénye miatt – mindenképpen frézelésre szorult volna, ezt az állcsontok centrális relációs analízise is igazolta. A mérési eredmények alapján – 10 mm-es mélységben 3,5 mm, 15 mm-es mélységben 5,5 mm volt a horizontális csontkínálat – csak irreális mélységben találtunk volna megfelelő csontszélességet. Emiatt úgy döntöttünk, hogy egy 10 mm-s csontlemezt egyben távolítunk el a gerincélről, és repesztéses technikával, a felső-vékony részével lefelé fordítva a két kortikális lemez közé helyezzük be az oldalakat megcserélve a mandibula természetes ívének megfelelően.

 Műtéttechnika

A gerincéli metszés, illetve a csontfelszínek feltárása után kijelöltük a vágás mélységét, majd körfűrésszel eltávolítottuk a kijelölt darabot. A körfűrésszel nagyon gyorsan lehet dolgozni, de fokozottan ügyelni kell a lágyrész védelemre, valamint

a kijelölt határok pontos betartására. A két darabban eltávolított csontlemezt fiziológiás sóoldatba helyeztük. A gerincélen a külső és belső kortikálist Piezosurgery készülékkel mintegy 12–15 mm mélyen elválasztottuk egymástól. A nervus mandibularist mindkét foramen mentale régiójának feltárásával biztonságosan meg tudtuk óvni a sérüléstől. Mivel a mandibula középvonalában a kortikális csont nagyon vastag, a labiális kortikálison a középvonaltól jobbra és balra kb. 5 mm-rel két, kb. 15 mm hosszú vertikális bevágást ejtettünk, tehát a középvonali mintegy 10 mm-es szakaszt épen hagytuk. A repesztéses technika alkalmazásakor a csontlemezek tágítására általában különböző eszközöket – például vésőt – szoktunk használni. Ebben az esetben azonban a csontlemezek méretre vágása után a jobb oldalit a bal oldalra, illetve a balt a jobb oldalra, fejjel lefelé a résbe helyeztük, majd fokozatosan beütögettük, így az ékhatás miatt maguk a csontlemezek végezték el a repesztést. A középső eredeti 3,5 mm helyett nyert 7 mm-es bukkolingvális csontvastagság. A tágítás során berepedt jobb oldali labiális kortikális darab nem tört le ugyan, de jobbnak láttuk egy minicsavarral rögzíteni a belső lingvális kortikálishoz. A műtét végén a gerincélre felszívódó membránt helyeztünk (Bio-Gide, Geistlich), melyet titánszegekkel és lingvális varratokkal rögzítettünk, majd feszülés mentesen egyesítettük a sebszéleket (9. ábra). A sebzárás egyszeri csomós varratokkal történt. A páciens 2 x 500 mg Amoxicillin antibiotikumos profilaxisban részesült a műtét előtt 1 órával kezdve, majd a fenti dózist folytatva további 5 napig. A 10. napon a varrateltávolítás után a páciens régi fogsorát az alaplemez megemelése után puhán maradó anyaggal alábéleltük (Ufi Gel SC). Az első műtétet 4 hónappal követő feltárás során azt tapasztaltuk, hogy lényegében reszorpció nélkül történt a gyógyulás, illetve a csontelemek integrációja. Ekkor helyeztünk be négy Fullplant^® 4.0/12 EG implantátumot a 32, 34, illetve a 42, 44-es helyekre. Három hónap múlva az implantátumokat feltártuk , a páciensnek stéges elhorgonyzású teljes kivehető protézist készítettünk, amelyet azóta is megelégedéssel visel.

Következtetések

Teljes fogatlanság esetén, amikor a mandibula interforaminális régiójában, vékony, viszont magas a csontkínálat és néhány milliméter elfrézelésével, még nem kivitelezhető az implantáció, a fent említett technika egyszerűbb, kisebb kockázatú szövődménnyel járhat, mint a laterális augmentáció csípőből nyert csontblokkal vagy „konzervcsonttal”. Fontos megemlíteni, hogy a megfelelő vérellátás – mint a csontgyógyulás alapvető feltétele – biztosítása érdekében a mandibula periosteumára különösen ügyelni kell, és csak a szükséges mértékben szabad denudálni a csontot. A műtét idején Győrben, még nem állt rendelkezésre CBCT-készülék, azonban ha van rá lehetőség, az ilyen esetek tervezésénél nagy segítséget nyújt.

(Dr. Csák Csaba, dr. Kovács Emese)

Teljes alsó protézist viselő páciensek régi igénye az alsó fogpótlásuk stabilizálása az esztétika, valamint az eredeti rágó- és beszédfunkció visszaállítása.  Ehhez nyújtanak az egyrészes implantátumok stabil, gyors, ugyanakkor költséghatékony alternatívát a lemezes fogpótlások megtámasztásában.

A kereskedelemben jelenleg forgalmazott legtöbb rendszer, rendelkezik egyrészes úgynevezett mini-implantátumokkal. Tapasztalatok szerint – az eredetileg az implantátumok gyógyulási időszakában a provizóriumok elhorgonyzására vagy megtámasztására használt 2,7 – 3,0 – 3,3 mm átmérőjű implantátumok – ma már jól alkalmazhatóak a kivehető protézisek végleges rögzítésére is, hiszen osszeointegrációs képességük nem marad el a hagyományos implantátumokétól. A páciensek gyakran szinte az utcáról jönnek be azonnali megoldást várva köszönhetően a reklámokban szereplő „gyors, fájdalommentes, műtét nélküli” implantációs szlogeneknek. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ezek az implantátumok kevés műszerigénnyel, alacsonyabb anyagi ráfordítással, rövidebb székidővel, és valóban kis operációs beavatkozással behelyezhetők. A páciens – megfelelő csontkínálata, jó primer stabilitás esetén – az egy ülésben végzett műtét, valamint a műtét előtt viselt fogpótlás átalakítása után végleges ellátással távozhat. Az egyrészes implantátumok közül a választásunk legtöbbször az 1992 óta működő FULL-TECH Kft. által gyártott Symplant One^® Otcap^® családra esik. Tapasztalatunk szerint ezzel a típussal érhető el legtöbb esetben az azonnali terheléshez megkövetelt 40 Ncm-es primer stabilitás. Habár a húzószilárdság alapja nem az átmérőn múlik, hanem a hosszúságon, mégis, a nyaki törések elkerülése szempont­jából nagyobb biztonságot nyújt a 3,3 mm-es átmérő a 2,7 mm-es vagy még kisebb átmérőkhöz képest. A 8, 10, 13 és 15 mm-es implantátumhosszok közül mindig található megfelelő a mandibuláris frontrégióhoz.

Klinikai beszámoló

Tervezési és előkészítési fázis

A 76 éves nő páciens azért jött, mert felső– szintén teljes, kivehető – fogpótlásához képest az alsó teljes, kivehető akrilát fogpótlás viselése diszkomfortérzetet, továbbá fonetikai nehézséget okozott. Saját elmondása szerint reuma és visszérbetegségére 2 x 50 mg Renitecet, 20 mg Sicort, valamint Aspyrin protectet szed. Ismerősétől hallott erről a rögzítési eljárásról, ezért kereste fel rendelőnket. A sikeres beavatkozáshoz 5 mm vagy annál szélesebb állcsontgerinc szükséges, emiatt sokszor csontkorrekciót kell végeznünk. A legjobb, ha mi magunk végezzük az extrakciót, mert akkor a csontfelszínt is azonnal ideálissá tudjuk tenni. A fogatlan páciensek „pengevékony” gerincét is egy kis műtéttel vissza kell frézelni a megfelelő vastagságra. Az előbbi esetben 3 hónapot, az utóbbiban 6 hetet várjunk az implantációig. Ebben az esetben az első kép a korábbi fogeltávolítások utáni gerincállapotot, a második a csontkorrekciót követő – hathetes – gyógyulási képet, a szépen lekerekített ép, egyenletes felszínű és vastagságú gerincfelszínt mutatja. Az előkészítési fázishoz tartozik még az alaplemez magasítása is, amelynek révén a páciens régi fogsora megtartható. Figyelembe véve a gingiva vastagságát, az 1,8 mm átmérőjű pattintós Otcap és a mátrixrész helyigényét, minimálisan 5–8 mm vastagságú akrilát alaplemez szükséges. A fogsor megfelelő alábélelése nemcsak a fogtechnikán, hanem szék mellett is történhet, önkötő akrilát alkalmazásával.

A hármas alábélelési eljárás első lépéseként viaszsáncokkal jelöljük ki az elérni kí­vánt magasságot, majd ezek közé folyatjuk be az önkötő akrilátot (Rebaron, GC Dental Products Corp.). A sáncok szikével való eltávolítása után a második fázisban, kitöltjük ezek helyét, majd a harmadik alábélelési szakaszban az egész felszín újbóli beborításra következik, természetesen mindhárom lépést a páciens száj viszonyaihoz adaptálva végezzük. A sebészeti fázis megkezdése előtt, rutinszerűen panorámafelvételt készítünk, mégpedig úgy, hogy az alábélelt fogsorhoz az első premolárisoknak megfelelő helyre standard méretű (28 mm) guttaperchapoént erősítünk, és a röntgenfelvételt az így megjelölt fogsorral együtt készítjük. Ennek az eljárásnak több gyakorlati haszna is van, egyrészt újból tudjuk ellenőrizni a megfelelő csontkínálatot az aránypárok kiszámításával, illetve pontosan tudjuk majd pozícionálni az implantátumokat a megfelelő anatómiai képletek és a szimmetria figyelembevételével.

Sebészeti eljárás

Az első lépés a behelyezendő implantátumok (Symplant One Otcap^®, FULL-TECH), illetve mátrixaik helyének filccel történő bejelölése az alaplemez nyálkahártya felőli részén, jelen esetben a kismetszőknek, illetve az első premolárisoknak megfelelő helyeken . A fogsort visszahelyezve a szájba a gingiván átjelölődnek a – jelenleg – 6 mm vastag csontot fedő nyálkahártyára a meghatározott műtéti pontok. A páciens ér­zéstelenítése 4 ml Lidocain 0,001 adrenalinos érzéstelenítőoldattal, lokálisan történt. A gingiva eltávolításához használhatjuk a gyártó által ajánlott 3,3 mm átmérőjű gingivatrepánt, ha széles keratinizált gingivánk van – ami, valljuk be, elég ritka. E metódus előnye, hogy láthatóvá tesszük a gingiva vastagságát. Keskeny keratinizált gingiva esetén jobb, ha annak középvonalában a jelölésünknél, 56 mm-es, a gerinccel párhuzamos metszést ejtünk szikével vagy lézerrel, hogy a fúró ne roncsolja szét. Ezeket a műtét végén varrni sem kell. A műtét első lépéseként a kortikális szabaddá tételéhez – a gingiva eltávolítása nélkül, a jelölt pontnak megfelelően – egy jelölő dárdafúró segítségével transzgingivális átjelö­lést alkalmaztunk, egyben a vezetőfurat kialakítását is elvégezhetjük a megfelelő mélységben. A csont sűrűségétől függően használhatunk

még köztes lépésként a szájsebészetben gyakran alkalmazott 1,5, illetve 2 mm-es átmérőjű előfúrót, vagy rögtön a dárdafúrót követően a gyártó által biztosított (8, 10, 13 és 15 mm-es) készre fúrókat. D/1es csont esetében mindig szükségesek a készre fúrók, D/34es csontnál viszont elég a 2 mm-es előfúrók használata. Jelen esetben a D2­es típusú csontminőség mellett négy darab Symplant One^® 3,3/13 mm hosszúságú implantátumot helyeztünk be. A kemény, sűrűnek ítélt csontban az említett mindhárom fúró segítségével készítettük el a csontágyat, ügyelve arra, hogy a megfelel  mélységet érjük el. Az implantátumtestek behajtására az implantátumot a steril üvegben rögzítő kupakot használjuk, nincs szükség egyéb segédeszközre, míg a kezdeti fixációt el nem érjük. A végleges pozícióba történő becsava­ráshoz racsnis kulcsot használunk az implantátum behelyezéséhez használható köztidarabbal. A primer stabilitás ellenőrzésére nyomatéki racsnit alkalmazunk, 40 Ncm felett terhelhetjük meg az implantátumokat azonnal. Amennyiben a 4 implantátum közül 1 nem éri el ezt a határt, akkor erre az egy implantátumra nem kerül rá a végleges mátrixrész. Ha két vagy több implantátumnál 40 Ncm alatti stabilitást mérünk, akkor az összes implantátumot csak ideiglenes megoldással látjuk el 3 hónapra. A bemu­tatott klinikai esetben mind a négy implantátumon 60 Ncm feletti primer stabilitást sikerült elérni, így azok az azonnali megterhelésre alkalmasak voltak.

Protetikai adaptáció

A nyálkahártyai részen filccel megjelölt alaplemezt a mátrixok számára megfelelő szélességűre, illetve mélységűre preparáljuk, a munkafolyamatot több lépésben, hígan folyó (SILASOFT S, Dentax) szilikon lenyomatanyaggal kontrolláljuk a szájba visszahelyezve. Amikor a fogsor és az Otcapokra felhelyezett mátrix (Rhein – mini Otcap mátrix), valamint a fogsor és nyálkahártya között az elterülő szilikonban nincs folytonossági hiány, akkor tekinthető befejezettnek az előkészítés. Az Otcap fejek és a mátrixok közé gumigallérokat helyezünk fel, hogy megakadályozzuk a mátrixokat a fogsorba rögzítő önkötő akrilát (Rebaron/ GC Dental Products Corp.) aláfolyását. Így az akrilát szájban végbemenő megszilárdulása után a fogsor könnyen eltávolíthatóvá válik az Otcapokról. Befejező munkafázisként a fogsort kidolgozzuk, polírozzuk, majd átadás után a pácienst tájékoztatjuk a fogsor ápolásával kapcsolatos teendőkről . Abban az esetben, ha az említett azonnali megterheléshez szükséges primer fixáció nem biztosított, az adaptált fogsorokba nem rögzítjük a mátrixokat, hanem a kifúrt lyukak helyébe puhán maradó (Ufigel, VOCO) akrilátot helyezünk, amelyet 3 hónap elteltével cserélünk ki, a fent leírt végleges megoldásra. Tapasztalatunk, hogy az így, puhán maradó akriláttal adaptált protézis jobb, kényelmesebb megoldást jelent a pácienseknek, így bizakodva várják a fogsor még biztosabb végleges megoldását.

Diszkusszió és következtetések

A fogászati implantátumok széles felhasználási körébe tartozó mini-implantátumok ma már biztonsággal alkalmazhatók a kivehető fogsorpótlások rögzítésére. A csontkorrekciót, illetve annak gyógyulási idejét leszámítva, megfelelő páciensválasztással és protetikai előkészítéssel ezek a beavatkozások egykét óra alatt elvégezhetők, így a páciens elégedetten távozhat az immár stabilizált fogsorával.

(Dr. Varga Rita, Dr. Kovács Emese)

A FULL-TECH, – magyarországi implantátum és implantológiai műszergyártó Kft. – több mint 3 éve rendezte meg először orvosok számára az implantológiával kapcsolatos elméleti tanfolyamát. Azóta az orvosok és technikusok számára rendezett egymásra épülő, – de önállóan is elvégezhető – elméleti kurzusok mind sebészeti, mind implantológiai protetikai vonatkozásban bővültek gyakorlati Hands-on tanfolyamokkal. Ilyen alkalmakkor a jelentkezők önállóan próbálhatják és sajátíthatják el a különböző lépésekhez alkalmazott technikákat. Nem ritka a résztvevők igényei szerint megrendezésre kerülő tanfolyam sem. Ezért várhatóan az őszi szemeszterben kerül megrendezésre a sebészeti lebenyképzési és sebegyesítési, varrástechnikai gyakorlati tanfolyam, illetve asszisztensek részére szervezett implantológiai gyakorlati képzés,- mint új kurzusok.

Az implantológiával foglalkozó fogtechnikusok részéről felmerülő igényre reagálva, először tavaly májusban a FULL-TECH Majális keretén belül szerveztek technikusi összejövetelt. Itt vetődött fel az elképzelés, hogy a következő összejövetelt, érdemes lenne úgy megrendezni, hogy a jelentkező technikusok, azonos szituáció(k)ra készítenek el egy-egy fogtechnikai munkát. Ezáltal alkalom nyílna az elkészült fogművek, technikai munkák egymás előtti bemutatására, összehasonlítására és értékelésére. Ez egyben jó alkalmat adna az implantációs protetikában felmerülő fogorvost és fogtechnikust egyaránt érintő kérdések feldolgozására, megbeszélésére.

Értékelési szempontként szerepelt a munka technikai megoldásának kiválasztása és megvalósítása, melyek között többféle érdekes pótlási módszert láthattunk a cementezhető pótlásokon kívül, átmenőcsavarral rögzített korona-hídpótlást  és titánvázas fogművet is. Az átmenő csavaros koronák vázai precíz munkával, kiégethető technikai fejek felhasználásával kerültek megöntésre, ahol külön szakértelmet kíván a vékony elfordulás-gátló rész megöntése. Ugyanolyan 1-2 százados pontosságot kell elérni az implantátum és fej elfordulásgátlás biztosító része között, mint a gyári fejek esetén, valamint a zárófelszíni résmentes zárást is biztosítani kell magán a vázon, mert ebben az esetben ez a váz részét képezi. Az antagonista nélküli szabadvégek, a korona eltúlzott distális irányú kiterjesztése mind higiéniai szempontból, mind konstrukciós szempontból hibásak.

A fentiek alapján a pályázat meghirdetésére nyár végén került sor négy különböző, de minden résztvevő számára azonos feladat kiírásával.  Az első elkészítendő munka két implantátumra készült sorvégi foghiány rögzített pótlásának megoldása volt. A második munka sorközi két implantátumon elhorgonyzott rögzített fogpótlás elkészítése volt. Mindkét esetben megadtuk a fogszínt is a későbbi könnyebb összevethetőség miatt. Végül az utolsó két munkához egy extrém nagy fogívű páciens számára elkészítendő – nyitott, illetve zárt kanalas lenyomatvételi technikához készített – egyéni kanalakat kértünk. A munkák elkészítéséhez az összes technikai felszerelést- artikulátort, implantátum fejeket, lenyomatokat, technikai implantátumokat – a FULL-TECH Kft. biztosította, a többi szükséges anyagról maguk a jelentkező laborok gondoskodtak.

A felhívásra öt labor technikusai jelentkeztek:

• Bony Dent / T-Dent Press – Pomáz (Keresztes Tamás, Nyúl Violetta)
• Dentál Union Kft. – Budapest (Csirszka Mónika, Horváth János, Molnár Attila)
• Lőrincz Dental – Budapest (Csizmadia Tamás)
• Nagy Lajos laboratóriumából – Gyuláról (Papp Eszter, Szlávik Krisztina)

Az összejövetel napján 12 technikus és 3 orvos kolléga gyűlt össze, minden elkészített munkát a laborok képviselője mutatott be, majd megbeszélésre kerültek a készítésnél felmerülő nehézségek és hibák is. Az első értékelést a megadott szempontok alapján az összejövetel résztvevői végezték el 1-10-ig terjedő skálán történő pontozással. A későbbiekben értékelték még a Magyar Fogtechnikai Társaság Szakmai Bizottságának tagjai- Kónya János elnök fogtechnikus mester vezetésével- gyakorló implantológiai protetikus és gnatológus szemmel Dr. Kádár László adjunktus úr, Dr. Jász Máté illetve Hajdu Zoltán klinikai fogtechnikus mester a Semmelweis Egyetem Fogpótlástani klinikájáról.

Általánosságban elmondható, hogy minden jó fogtechnikai munka előfeltétele a jó lenyomat és a pontos harapás regisztráció. Hiányukban nem készíthető el a szájképleteket valósághűen tükröző minta, amely alapfeltétele az arra készülő kifogástalan munkának. Ennek megfelelően az első értékelési szempont, a mintakészítés kivitelezése, minősége volt, melyről elmondható, hogy ennek az elvárásnak természetesen minden labor eleget tett. Kifogásolható volt azonban, csaknem minden résztvevő munkája esetén a minták beartikulálása, a rágósík beállítása, illetve a középértékű artikulátorok adta lehetőségek kihasználása.

Gnatológiai szempontból a rágósík artikulátorba történő hibás felvételből fakadóan, az artikulációs mozgásokat nehéz volt megítélni, azonban az occlusiós viszonyok többnyire megfeleltek az elvárásoknak.

A fejek előkészítésénél, frézelésénél általánosságban leírható, hogy mindhárom értékelési csoportban az orthon vállal előkészített fejek kaptak több pontot, mivel ezek felelnek meg legjobban a mai parodontológiai és esztétikai elvárásoknak. Fontos kihangsúlyozni főként a cementezett fogpótlásoknál, a rögzítettséget adó felszín nagyságát, – ennek függvényében törekedni kell a megfelelő, nagyobb felületet adó behelyezési irány megválasztására. A csonk – ez esetben az implantátumban csavarral rögzülő fej – magasságának el kell érnie a minimálisan 4 mm-t a gingiva felett a jó rögzítés érdekében,ellenkező esetben a teljes fogművet javasolt átmenőcsavarral az implantátumhoz rögzíteni.

A váz és a felépítmény illeszkedésének vizsgálatánál, a vázak illeszkedését könnyen lehet ellenőrizni, mert a levehető műíny ezt lehetővé teszi, viszont a porcelán viszonyát már nehezebb megfigyelni, hiszen a kevésbé rugalmas műíny gyakran elnyomja a pótlásokat. A rágófelszín kialakításánál a túlzott redukció, vékony csücskök ugyanúgy nem megfelelőek, mint a túldimenzionált csücsöklejtők és a széles rágófelszín.

Az elkészített fogmű illeszkedésénél a száj képleteihez és a hídtag kiképzésénél magas pontszámot kaptak azok a munkák, ahol a hézagfogak szépen alámoshatóak voltak, –pontszerűen, szinte gömbfelszínként érintkeztek a gingivával- megfelelőek voltak a kontaktpontok, elfogadható mértékben voltak redukálva orovestibuláris irányban.

Az egyéni kanalak készítésénél akár zárt, akár nyitott kanalas technikához készítve megállapítható sajnos, hogy a feladattal mindegyik labor nehézségbe ütközött és nem tudta maradéktalanul megoldani. Ezt főként a lenyomati fejeket kellő mértékben megrögzítő lenyomatanyag helyét fenntartó térköz helytelen meghatározása okozta. Fontos a lenyomatanyag megtartása szempontjából, hogy a térköz minden irányban a lenyomati fejektől mérten 3-4 mm legyen, ennél kisebb tér már nem biztosítja a megfelelő rögzülést, nagyobb tér viszont és főként vertikális irányban nehezíti a kanál szájba történő behelyezését. A zárt és nyitott kanalas lenyomatvételi technika különbözősége miatt a zárt kanál alatt és a lenyomati fejek fölött szintén biztosítani kell a térközt a lenyomatanyag számára. A nyitott kanalaknál pedig a lenyomati fejek fölött kell perforálni a kanalakat méghozzá az implantátum behelyezéséből adódó szögeltéréseket is figyelembe véve. Nyilvánvaló feltétel, hogy a kanál teljes mérete a szájviszonyainak feleljen meg, tehát betehető és eltávolítható legyen. A kanál nyeleinek helykiválasztása pedig valóban ezt a célt szolgálja, hogy megkönnyítse a behelyezést és eltávolítást, nyitott kanalas technika esetén például ne tegye lehetetlenné a csavarok kanálon keresztüli eltávolítását.

Mindezen szempontok alapján a kiírt pályamunkák értékeléseinek összesítése után szoros verseny alakult ki az első és második hely között a pontozás alapján. Az első helyre a Dentál Union Kft. (Csirszka Mónika, Horváth János, Molnár Attila), a második helyre a Lőrincz Dental (Csizmadia Tamás) labor munkája került, majd a harmadik és negyedik helyen holtversenyben a Bony Dent / T-Dent Press (Keresztes Tamás, Nyúl Violetta) és Nagy Lajos technikai laborja (Papp Eszter, Szlávik Krisztina) végzett.

A tartós, esztétikai igényeknek, biológiai és higiénés szempontoknak is megfelelő implantációs fogpótlások elkészítése speciális szaktudást igényel mind az implantológiai protetikát művelő fogorvos, mind a fogművet készítő labor munkatársai részéről. Nagyon fontos a jó kommunikáció mindkét fél között, illetve, hogy az orvos egyértelműen közvetíteni tudja a páciens és saját maga által elképzelt elvárásokat a fogtechnikusok felé, mert csak ebben az esetben tudják közös munkával elérni a legmegfelelőbb eredményt.

A résztvevők és a véleményezők is jó ötletnek tartották ebben a formában megrendezett összejövetelt és kezdeményezést, így reményeink szerint 2010 őszén újból megrendezésre kerülhet, talán még több labor képviseletével az újabb eszmecsere és „megmérettetés”.

Még egyszer megköszönve a résztvevő fogtechnikusok munkáit, a FULL-TECH Kft. honlapján megjelenő kiírás alapján ebben az évben is várja a jelentkezőket a fogtechnikai tanfolyamra!